Milford Sound: eső után fjord

NZ déli szigetének egész délnyugati része egy nemzeti park, gyakorlatilag érintetlen vadon. Ez annak köszönhető, hogy itt közvetlenül a part mellett húzódik a Déli Alpok 2-3000 méteres hegyekkel, amitől egyrészt nincs hely, másrészt ennek elég különleges időjárási vonatkozásai is vannak. Konkrétan esik. Sokat. Akár 7 méternyi is lepotyoghat egy évben, van hogy egy nap 200mm is. Száz kilométerrel arrébb, a síkságon meg öntöznek. Ennek oka, hogy a tenger (Ausztrália) felől érkező meleg levegő nem jut át a hegyeken, hanem helyben lecsapódik. Muszáj megemlíteni a hasonlóságot Tasmánia nyugati felével, itt is - ott is hasonló okokból van áthatolhatatlanul sűrű trópusi esőerdő, pedig mindkettő közelebb van az Antarktiszhoz mint az Egyenlítőhöz. Mivel itt azért van tél is, a körülmények kedveznek a gleccserképződésnek is. Vagy egy tucatnyi, a norvég partvidékhez hasonló fjordot martak ki a hegyekből lenyúló gleccserek, persze évmilliók alatt. Ezek egyike Milford Sound, ami egyben a legkönnyebben megközelíthető is.

I love Queenstown

A déli féltekén egyértelműen Queenstown a kedvenc városom. És ezt tudtam kb. 5 perccel az érkezésünk után. Egyrészt elég jó a fekvése; egy 80km hosszú tó, a Lake Wakatipu partján fekszik (területre a Balaton fele, viszont az átlagmélysége 230m), és 360 fokban hegyek veszik körbe.

Christchurch két évvel a földrengés után

Új-Zélandi körutunkat a Déli Szigeten Christchurchben kezdtük. Kevesebb, mint 400.000 lakosával ez a Déli Sziget legnagyobb, és az egész ország második legnagyobb városa, viszont legtöbben mégsem e miatt ismerik a nevét. A várost az elmúlt két és fél évben több erős földrengés is megrázta. A város kálváriája 2010. szeptember 4-én egy 7,1-es erősségű földrengéssel kezdődött; a rengés 10km mélyen volt, és anyagi károkat okozott, viszont emberéletet nem követelt. 2011. február 22-én aztán egy 6,3-as erősségű rengés szinte letarolta a városközpontot. A rengés igaz a Richter skálán gyengébb volt, mint az előző évi, viszont csak 5km mélyről eredt, és közelebb is volt a városközponthoz, így a károk sokkal nagyobbak voltak, arról nem is beszélve, hogy a rengés munkaidőben, ráadásul ebédidőben történt, tehát a központ tele volt, így ez a rengés 185 emberéletet követelt. Volt még pár kisebb rengés 2011 során, de a februári az, ami szinte a földdel tette egyenlővé a városközpontot.

A nap képe: Djokovic és én

Ha január első hete Perthben, akkor Hopman Kupa. Idén is megjártam, ma este voltam másodszor a Szerbia - Németország mérkőzésen. Nem akarok most részletekbe belemenni, majd írok még róla, most elöljáróban csak annyit, hogy Djokovic meccse után gyorsan elkaptam egy fotóra.

Új-Zéland bevezető

Szóval ahogy azt Berni beharangozta induláskor, Új-Zélandról lesz szó mostantól egy darabig (a továbbiakban NZ-nek fogom hívni egyébként). Erős kezdésnek csak annyit mondanék, hogy ez a világ legszebb országa. Erről nem nyitok vitát. Akárhogy gondolkodom, nem jut eszembe egyetlen másik ország sem amely ekkora, relatíve kis területen ilyen szintű változatosságot tudna nyújtani. Van itt minden: hegyek (sípályákkal!), fjordok, gleccserek, esőerdők, vulkánok, gejzírek, strandok, szigetek, tavak, vizesések, mittudomén.